Tisztelt bocskaikerti lakosok, kedves barátaim!
Az életetek most jobbra fordulhat, csupán csak jól kell majd döntsetek.
Győzni jöttünk, veletek, értetek!
Élettörténetem
A szocializmusban, 1979. február 9-én, valószínűleg koraszülöttként születtem Debrecenben. Újszülött koromban bekerültem az “intézeti nevelés” rendszerébe, azonban anyukám nem mondott le rólam, így elestem attól az esélytől, hogy örökbe fogadhassanak más szülők. Máig nem tudom az anyukám döntésének okát. Ugyancsak hányattatott sorsú testvéreim bocskaikerti lakosok. Boldog párkapcsolatban élek, párommal jelenleg Debrecenben és Bocskaikertben is van otthonunk. Gyermekkoromban Komádiban árva gyerekek számára fenntartott bölcsődében, majd óvodában nevelkedtem, hatéves koromtól pedig a debreceni Kettesy Aladár Általános Iskola és Diákotthon lakója voltam. Ez egy speciális bentlakásos intézmény volt, ahová többek között gyengénlátó, intézeti nevelt gyermekek is jártak. Az itt töltött évek alatt számos rajz- és technikai pályázaton, szavalóversenyen, sakkbajnokságon szerepeltem eredményesen. Hetedikes koromban például országos sakkbajnok lettem. 12 éves voltam, amikor az iskolaorvos közbenjárásával a nyári szünetben besegítettem a Magyar Máltai Szeretetszolgálat aktivistáinak, akik idős rászorulókhoz juttattak el adományokat. Ide rendszeresen, kéthetente hétvégén jártam segíteni. Átlagos tanuló voltam. Itt meg kell említenem hogy, amikor szünetek idejére haza kellett mennem, otthon nem vártak ideális körülmények. Sőt rendszeresen előfordult, hogy nem volt mit ennünk és nem tudtunk megfelelően tisztálkodni sem. Az aprócska, túlzsúfolt házban sem víz, sem illemhelyiség nem volt. Sokszor el is zavartak otthonról: volt hogy, kamaszként a zord téli hidegben kellett éjszakai szállást keresnem. Az általános iskola után a debreceni Povolny Ferenc Szakképző Intézetben, az akkori 108-asban folytattam tanulmányaimat, vízvezeték-szerelő szakirányon. Nem én választottam ezt a szakmát, megmondták nekem, hogy hova és mire jelentkezzek. Nem szerettem, így másfél év múlva, miután otthagytam az ipari iskolát, utógondozóm tanácsára beiratkoztam egy szakács iskolába, amit eredményesen el is végeztem. Eközben hétvégente és az iskolai szünetekben a debreceni zsibvásárban dolgoztam, de váltani akartam. 19 éves koromban testi adottságaimból adódóan biztonsági emberként kezdtem el dolgozni. Bár orvosaim tiltották, beleszerettem a küzdősportokba. Elvégeztem a személy- és vagyonőr iskolát is. 27 éves koromban fordulópont következett az életemben: egy munkahelyi intézkedés során elkövetett vétkem miatt a bíróság másfél évre fogházba küldött. Fogadott ügyvédre nem tellett, pedig egyes szakmai vélemények szerint ez komoly hatással lehetett volna az ügy kimenetelére. Egy év elteltével jó magaviseletemnek köszönhetően elhagyhattam a büntetés-végrehajtási intézményt. Ez volt az a pillanat, amikor elhatároztam, a társadalom hasznos tagjává fogok válni. 2007 szeptemberében kezdtem meg az érettségire felkészítő középiskolai tanulmányaimat a Baross Gábor Szakképző és Kollégiumban. Az érettségi után a Debreceni Egyetemen szereztem diplomát politológia szakon. Majd az egyetem Állam- és Jogtudományi Karán igazságügyből, majd pedig szociálpedagógiából szereztem mesterszakos diplomát. Egyetemi éveim alatt kezdtem önkéntesként tevékenykedni a Tündérkör Alapítványnál, és annyira aktívnak bizonyultam (a programok 95%-át én találtam ki és valósítottam meg barátaimmal), hogy idővel az alapítvány elnöke lettem. Az egyetemen töltött 9 évem alatt további középfokú végzettségeket is szereztem. Gyógypedagógiai asszisztens, pedagógus és családsegítő, továbbá kulturális rendezvényszervező végzettségeket is szereztem. Jelenleg egy marketing cégnél és egy építőipari cégnél is dolgozom.